feljutott már a csúcsra, többedmagával kísérli meg elérni az Everest tetejét. Az ő útjukat követhetjük nyomon a filmben, egészen a kezdetektől, bázisról bázisra emelkedve, míg el nem érik a 8000 méter feletti magasságot, az úgynevezett Halálzónát, ahol már olyan alacsony a levegő oxigénszintje, hogy testünk haldokolni kezd. Az utolsó szakaszon azonban nem várt nehézségekbe ütköznek, melyek megpecsételik az expedíció sorsát, a kérdés már csak az, hogy ki éli túl, s ki az, aki örökre a jeges pokol fogságában reked. Az első 70 percében a rendezők elhitetik veled, hogy ez bizony egy sétagalopp lesz különösebb igazi konfliktusok nélkül, amikor aztán lecsap a vihar, és olyan fordulatot vesznek az események, amelyekre nem is gondolnál az Everest addigi hangulatából. Pont ezért tudja elhiteti veled, hogy minden rendben lesz, de ha ismered azt a valós történetet, amelyből ez a film is készült, akkor tudod, hogy jön a pofon, méghozzá kíméletlenül. De hát ezekért a sallerekért járunk moziba, és ha ehhez jó látvány is párosul, akkor meg vagyunk véve kilóra.